Effie Trinket 2.rész

Megigazítom a ruhám, és elindulok. Ki a kertbe, ki az utcára, majd át Aaronék házához. Nagy levegőt veszek, és bekopogok. úgy tudom, csak Aaron van itthon. Aaronék komornyikja nyit ajtót.( mert nekik ilyenük is van!)

- Jó napot, Trinket kisasszony!

- Aaron Bankshez jöttem!- hadarom gyorsan.

- Erre tessék.- nyekereg a komornyik, majd elkezdi mutatni az utat.

Hirtelen beugrik egy emlék: egyszer már beszéltem Aaronnal. Én hétéves voltam, ő meg nyolc. A játszótéren találkoztunk, és valamiért dumálni kezdtünk mindenféle kisgyerekes hülyeségről. Állatkákról, meg arról, hogy kinek mit dolgozik az apukája. 

A komornyik megszólal, ezzel felriaszt a gondolatmenetemből:

- Ez itt Aaron úrfi szobája!- mondja, és széttárja a kezét egy nagy aranyozott mahagóniajtó előtt.

- Köszönöm!- mondom. Lesétál a lépcsőn, és elfoglalja a megszokott helyét az aulában. 

Bekopogok.

- Gyere be!- üvölt ki Aaron. 

Félve benyitok. Aaron még a szokottnál is helyesebb.

- Heló, Aaron...- kezdem.

- Szia, Effie! Mit akarsz?

- Hááát...

-Amíg ezt eldöntöd, akár le is ülhetsz!- mutat Aaron egy bársonyszékre az ő széke közvetlen közelében. 

Leülök, és a megfogalmazáson gondolkozok.

- Mizu, Effie? Tök rég nem találkoztunk.

- Tudom...- nem igazán tudom összeszedni magam.

- Megváltoztál...- mondja- Tetszik a séród.

- Köszi...- mondom. Majd kifújom a levegőt. Én vagyok a legjobb fogalmazó.

- Aaron- kezdem.- Már kicsi korom óta...Nagyon...

- Én aztán tudok várni...- mondja Aaron. Nem sértően, csak viccelődik. Ezért is bírom.

- Nagyon tetszel nekem.- mondja Aaron. Nem én, hanem ő.

- Úgy érted?..- kérdezem

- Persze, hogy úgy értem!- mondja mosolyogva. 

Majd feláll a székéből, odahajol az arcomhoz, és megcsókol. Megölelem. Amikor eltávolodik egymástól az arcunk, megszólal:

- Csodás lány vagy, Effie.

- Te pedig csodás fiú.- mondom, és újra megcsókolom.